Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bíráskodás rövid története

A bíráskodás rövid története a bírák felelősségének szempontjából Szent Istvántól számított időszaktól tekinti át a jogfejlődést, elsődlegesen a korabeli jogi szabályozást alapul véve.

 

I. László III. dekrétuma

A bírák pecsétküldéséről

Ha pedig valaki a bíróról azt állítja, hogy az igazságtalanul ítélt, és nem tudja bizonyítani, öt pensát fizessen; ha pedig a bírót marasztalják el, a bíró a bírságot kétszeresen adja vissza és ezen felül öt pensát fizessen.

 

1405. évi (II.) X. törvénycikk

…hogy a jobbágyok részéről törvénytételt első sorban a földes uraktól kell kérni.

Aztán megállapítjuk, hogyha országlakosink közül valakinek, legyen az bármily rendü vagy rangu, a parasztok vagyis a főpapoknak, báróknak, nemeseknek vagy más rendü embereknek a jobbágyai ellen valami joga vagy keresete van vagy lesz, az iránt először és első sorban azoknak földesurai előtt kell törvényesen föllépni.

1. § És ha e parasztok vagy jobbágyok urai az igazságszolgáltatást megtagadnák, vagy annak eszközlésében késedelmeskednének, akkor hivja az ilyen földesurakat a részére megtagadott igazságszolgáltatás czimén annak a megyének ispánja vagy alispánja avagy szolgabirái elébe törvényesen perbe, a melyben az igazságszolgáltatás megtagadása történt.

2. § A mely megyei ispán, alispán és szolgabirák tisztségük vesztésének és a mi neheztelésünk büntetése alatt tartozzanak és kötelesek legyenek azok részéről a perlekedés és rendes eljárás mellőzésével rövid uton és birói széken kivül és minden gyülöletet s szeretetet félretéve, haladéktalanul törvényt, igazságot és teljes jogot szolgáltatni.

 

1471. évi XIV. törvénycikk

a birák a pereket birálják el és meghatalmazottakul vagy ügyvédekül ne perlekedjenek; az ellenök emelt panaszt a király vizsgálja meg, s a bünösök bünhődjenek

Továbbá, hogy az itélőmesterek a szokott büntetés alatt, mindenkinek szolgáltassanak igazságot.

1. § És se ők, se ülnökeik ne lehessenek ügyvédek.

2. § Hogyha pedig valaki ellenük vagy itéletük ellen a királyi felségnek vagy a báróknak panaszkodik, a királyi felség a bárókkal vizsgálja meg az itéletet.

3. § És ha kitünnék, hogy a panasz az igazság ellenére történt, a panaszttevők az emlitett szokott büntetéssel lakoljanak.

 

1498. évi IV. törvénycikk

az itélőmesterekről és a táblabirákról, meg azok esküjéről

Nehogy pedig az itélőmestereket ajándékokkal megvesztegessék, a rákosi szigoru eskü alatt meg kell fogadniok és igérniök, hogy mindenki részére igazságos, törvényes és istenes itéletet fognak mondani, és annak okáért minden perlekedőnek tetszésétől fog függni, ha vajjon akar-e nekik ajándékot adni vagy nem?

1. § Mindazonáltal, ha valamely peres fél törvényesen bebizonyithatja azt, hogy valamelyik itélőmester az ilyen ajándékok miatt valaki részére hamis és igaztalan itéletet mondott, akkor az olyan itélőmester fejével és javainak elvesztésével bünhődjék.

2. § És hogy az ülnökökkel együtt a főpap- és báró urak is, kiknek a biráskodásnál jelen kell lenniök, szintén tartozzanak a rákosi esküminta szerint hitet tenni arra, hogy mindenki részére, kedvezés és gyülölség nélkül igazságos itéletet fognak mondani.

3. § És hogy az olyannak, a ki paraszt törzsből származott, nem kell itélőmesteri tisztet viselnie; és nem nemes törzsből itélőmestert soha sem szabad választani.

 

1635. évi XIII. törvénycikk

büntetése azoknak, a kik az alsó birákat felesleges parancsokkal méltatlanul a királyi curia elibe idézik

És minthogy igen gyakran szoktak felesleges parancsokat kérni és nyerni, a melyekkel a parancsok meg nem tartása okának adása végett az alsóbb biráknak, a királyi curia elibe hivása igen sokszor megtörténik:

1. § Elhatározzák, hogyha a királyi tábla esetleg ugy találná, hogy az ilyen perbe hivottak, az egyszerü és a felesleg való parancsoknak méltán nem engedelmeskedtek, akkor azokat itéletesen ne csak fölmentsék, hanem a fölpereseket minden egyes alperessel szemben, kétszáz magyar forintban ugyanott tettleg elmarasztalják.

 

1836. évi XVIII. törvénycikk

a vásári Biróságról

19. § A vásári Bíróság által elintézett perekben nincs helye a feljebbvitelnek, de a meg nem elégedett Fél mind a per tárgyára, mind hozzá járulatkép a vásári bíráskodásból származó károk megtérítésére, a törvénynek rendes útján terjesztheti keresetét az illető Bíróság eleibe; s ennél fogva:

20. § A vásári Bíróságok Jegyzőkönyvei, a Szolgabíróé ugyan a Vármegye - a szabad kir. Városok, Földes-Úr, és Mező-Városiaké pedig, minden vásár végével mulhatatlanul ezeknek levéltáraiba tétetnek, sőt az említett Bíróságok határozatai az illető Feleknek is hiteles másolatokban adattassanak ki.

 

1871. évi VIII. törvénycikk

a birák és birósági hivatalnokok felelősségéről

 

I. FEJEZET

Általános szabályok

1. § A birák és birósági hivatalnokok, hivatali kötelességüknek szándékosan vagy vétkes gondatlanságból elkövetett megszegéseért felelősséggel tartoznak.

Felelősséggel tartoznak a birák és birói hivatalnokok azon károkért is, melyeket hivatali kötelességök megsértésével okoztak.

9. § A hivatali büntett által okozott károk a büntettes által, vagy ha többen volnának, ezek által egyetemlegesen megtéritendők.

10. § Hivatali bűntettet képez általában: ha a biró vagy birósági hivatalnok hivatali kötelességét cselekvőleg vagy mulasztólag azért sérti meg: hogy ez által magának vagy másoknak illetéktelen hasznot szerezzen, vagy valakinek jogtalan kárt okozzon.

20. § Fegyelmi vétséget követ el s a jelen fejezet szabályai szerint büntetendő azon biró vagy birósági hivatalnok:

a) ki hivatali kötelességét vétkesen, de nem azon bűnös czélból szegi meg, hogy ez által magának vagy másnak illetéktelen hasznot szerezzen, vagy valakinek jogtalan kárt okozzon;

b) ki botrányos magaviselete miatt tiszteletre s bizalomra méltatlanná válik.

22. § A fegyelmi vétség büntetése:

a) rosszallás;

b) feddés;

c) pénzbüntetés;

d) hivatalvesztés.

25. § A pénzbüntetés az illető hivatalnok egy évi fizetésének egy harmadát nem haladhatja túl.

30. § Fegyelmi vétségek felett a fegyelmi biróság itél.

31. § A fegyelmi biróságot a kir. törvényszékek területén alkalmazott birósági hivatalnokok és szakértők fölött (2. § c) d) e) f) pont), a mennyiben a jelen törvény kivételt nem állapít meg: az első fokú kir. törvényszékek gyakorolják.

Az első fokú kir. törvényszék, mint fegyelmi biróság, az elnökből vagy helyetteséből és két itélő biróból áll.

35. § A kir. táblák elnökei és alelnökei, a kir. Curia elnökei és alelnökei, itélő birái, továbbá a koronaügyész fölött külön fegyelmi biróság gyakorolja a fegyelmi hatóságot.

Ezen fegyelmi biróság, mely 36 rendes és 12 póttagból áll, fele részben a felsőház által minden országgyűlésen önkebeléből választandó tagokból, fele részben pedig a m. kir. Curia alelnökeiből és biráiból alakíttatik, kineveztetésök sorrendje szerint. Elnöke a felsőház elnöke vagy másodelnöke, - ezek akadályoztatása esetében a felsőház által választott tagok közül az, ki legtöbb szavazatot nyert.

A biróság az elnökön kivül tizenkettős tanácsban itél. A biróság tagjainak névjegyzéke a közvádlóval és vádlottal legalább 24 órával a tárgyalás előtt közöltetik, és mindegyiknek jogában áll, úgy a felsőházi, mint a birói tagok közül az okok megnevezése nélkül hatnak kihagyását kivánni.

Ezen biróság határozata végérvényes.

37. § A közvádló teendőit mindenik fegyelmi biróság mellett az annál alkalmazott ügyész teljesíti.

39. § A fegyelmi eljárás vagy a közvádló hivatalos kivánatára, vagy magánosok kérésére, de mindig a vádlott és a közvádló meghallgatása mellett, az illető fegyelmi biróság által rendelhető el. A határozat a közvádlón kivül a vádlottnak is mindig kézbesítendő.

58. § A fegyelmi biróságnak itélete ellen a perujítás megengedtetik.

59. § Ha a fegyelmi eljárás megindítását magánfél kérelmezi, ez a közvádló jogaiba lép, annyiban, a mennyiben a közvádló a 39., 43. és 54-ik §-okban engedett föllebbvitellel nem élne, sőt a mennyiben a közvádló akár a fegyelmi eljárás megszüntetését (42. §), akár a vádlott felmentését (49. §) indítványozná, az eljárás folytatására, illetőleg a vádlott elmarasztalására ellenindítványt tehet. Ugyanezen jogok átszállnak a magánfélre akkor is, ha a közvádló által megindított fegyelmi eljárásba a vádhatározat (43-ik §) előtt beavatkozott, azon eltéréssel mindazáltal, hogy e beavatkozásnak a fegyelmi eljárás korábbi jogcselekményeire visszaható befolyása nincs. A vádhatározat után a magánfél többé be nem avatkozhatik.

Azonban e jogát a magánfél mindkét esetben csak ügyvéd által érvényesítheti, a kit köteles e czélra külön meghatalmazványnyal ellátni, s vagy mindjárt az első panaszlevélben, a melyben a fegyelmi eljárás megindítását kéri, vagy pedig beavatkozás esetén a beavatkozási kérvényben a fegyelmi biróságnak bejelenteni.

 

A vagyoni felelősség

66. § Ha a biró vagy birósági hivatalnok eljárásában cselekvése vagy mulasztása által valakinek akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból kárt okozott, - a mennyiben az a törvényben meghatározott perorvoslattal nem volt elhárítható, - teljes kártérítéssel tartozik.

Ha pedig a biró vagy birósági hivatalnok a perorvoslatra nyilvánvaló vétsége által okot szolgátatott: a felsőbb biróság azt a perorvoslat felett hozott határozatában, a fél kérelmére az okozott költségek fizetésében elmarasztalja.

Ezenkivül felelős a biró vagy birósági hivatalnok azon károkért is, melyekért a törvény vagy törvényes rendelet által felelőssé tétetett.

68. § A kártérítési kereset az utóbbi 71. § esetének kivételével polgári perútra s a polgári törvénykezési rendtartás szerint illetékes birósághoz tartozik; de a kereset megindíthatására szükséges: hogy a kereshetőség, a IV-ik fejezetben szervezett fegyelmi biróság által s az ugyanott szabályozott fegyelmi eljárás útján előzetesen megállapíttassék.

69. § A 68. § esetében a kereshetőség megállapitása iránti kérvény mindig a fegyelmi biróságnál nyújtandó be.

E kérvényben a kötelességellenes cselekmény vagy mulasztás határozottan megjelölendő és részletesen körülirandó, vagy a további bizonyitékul szolgáló adatok elősorolandók.

A kérvény vagy a fél, vagy az e végett külön meghatalmazással ellátott ügyvéd által irandó alá.

73. § A ki kárkereseti jogát a jelen törvény 19-ik §-a alapján az állam ellen akarja érvényesíteni, köteles igazolni: hogy a kártalanítás tárgyát az illető hivatalnok hivatalos minőségben vette át, vagyis: hogy az az átvételre vagy törvény, vagy törvényerejű szabályrendelet, vagy elvégre birói határozat által volt feljogosítva.

A kárt követelő fél választásától függ: az állam elleni kárkereseti jogának érvényesítése végett az államot a kártalanítási anyaperbe, mint szavatost megidézni, vagy pedig, ha azt nem tevé, az állam ellen külön pert indítani. Az állam mindkét esetben a vádlott jogaiba lép, s oly perben, a melyben sem mint szavatos, sem mint közvetlen alperes megidézve nem volt, kártérítésre érvényesen nem kötelezhető.

 

A fenti jogszabály volt hatályos egészen az 1949. évi XX. tv, az Alkotmány elfogadásáig, különböző módosításokkal. A bírói felelősség anyagi és eljárásjogi első átfogó szabályozása a teljes jogegyenlőség alapelvén készült el, holott sem az emberi jogok sem pedig a mai értelemben vett alkotmányos alapjogok nem kerültek olyan védett státuszba, mint jelenleg.

A bírói felelősség az eredeti rendelkezések szerint az alábbi jellegzetességekkel rendelkezett:

  1. A szándékosság és a vétkes gondatlanság alapja volt a felelősségnek

  2. A hivatali kötelesség megszegéséért teljes vagyoni felelősség terhelte a bírókat

  3. A bírók felelősségre vonását a károsult, sértett magánfél is kezdeményezhette

  4. A közvádló visszalépése esetén a magánfél magánvádlóként járhatott el

  5. Külön fegyelmi bíróságok jártak el, melyek nem a mai értelemben vett fegyelmi bíróságok voltak, hiszen azon a panaszos is félként vett részt és igényét érvényesíthette, gyakorlatilag esküdtbíráskodás keretében folyt az eljárás.

  6. A bíró éves jövedelmének 1/3-ig volt felelős

  7. A bírósági károkozásért teljes vagyoni kártérítés járt

  8. A rendes perorvoslat során az alsóbb bíróságok nyilvánvaló károkozása esetén a kártérítés mértékét a fellebbviteli bíróság kérelemre megállapította

  9. Az állam háttérfelelősséggel rendelkezett, és ellene külön kellett pert indítani

  10. Ezekre az ügyekre külön közvádlót tartottak fenn

  11. A felelősség speciális jellegére tekintettel mind az anyagi jogi, mind az eljárás jogi rendelkezéseket külön jogszabályba rendezték, ami szükségszerű volt

     

    1936. évi III. törvénycikk

    a kir. itélőbíráknak és a kir. ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

    5. § Fegyelmi vétséget követ el:

    1. aki hivatali kötelességét gondatlanságból súlyosan vagy szándékosan megszegi;

    2. aki életmódjával vagy magaviseletével állásának (alkalmazásának) tekintélyét akár szándékosan, akár gondatlanságból súlyosan sérti vagy veszélyezteti.

     

A Horthy korszak utolsó harmadában került sor a manapság joggyakorlatként követett felelősségi elv kialakítására, miszerint csak a súlyosan gondatlan ill. a szándékos kötelességszegés lehetett a bíró felelősségének alapja. Ezzel a jogegyenlőség megbomlott a társadalom többi szereplőjének felelősségi szabályaihoz képest.

Az ok nyilvánvaló, ezt követően fogadták el a zsidó törvényeket, a diszkriminácó más vonatkozásban is törvényi szintre emelkedett, a politikai küzdelmek kiélesedtek, és a bírói funkciót politikai eszközeként kezelték.

A helyzet 1949 után sem változott, csak a szereplők és azok céljai.

Mindebből az következik, hogy bírói komoly felelősség hiányában nem működik a hatalom megosztásának elve, a bírói működés a hatalom birtoklóinak közvetlen eszközévé süllyed.

Az ismertetett rendelkezésekből pedig általában azt lehet megállapítani, hogy a bíró felelőtlensége, ill. jelenkori korlátozott felelőssége idegen a magyar jogfejlődéstől és ez úgy tűnik kihat a társadalom egészséges fejlődésére is.

 

1997. évi LXVII. törvény

a bírák jogállásáról és javadalmazásáról

 

A fegyelmi vétség

 

63. § Fegyelmi vétséget követ el a bíró, ha vétkesen

a) a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy

64. § (1) Fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja esetén a fegyelmi eljárás megindítását

a) a kinevezési jogkörébe tartozó vezető esetén az OIT,

b) legfelsőbb bírósági bíró esetén a Legfelsőbb Bíróság elnöke,

c) az ítélőtábla bírájánál az ítélőtábla elnöke,

d) a megyei bírósági bíró és a helyi bírósági bíró esetén a megyei bíróság elnöke

kezdeményezi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező fegyelmi bíróság elnökénél.

(2) Ha a bíró vétkessége enyhébb fokú, és a kötelességszegés nem, vagy csak csekély mértékben járt következménnyel, a fegyelmi eljárás kezdeményezésétől el lehet tekinteni.

74. § A fegyelmi eljárást és az előzetes vizsgálatot a nyilvánosság kizárásával kell lefolytatni.

 

79. § (1) A fegyelmi vétséget elkövető bíróval szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

a) feddés,

b) megrovás,

c) egy fizetési fokozattal való visszavetés,

d) vezetői tisztségből való felmentés,

e) bírói tisztségből való felmentés indítványozása.

(2) A fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni a kötelességszegés súlyát és következményeit, a vétkesség fokát.

85. § (1) A bíró a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével a munkáltatónak okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik.

(2) A bíró felelősségét, a kár bekövetkeztét és mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania.

86. § A bíró háromhavi illetménye erejéig felel, ha a kárt súlyosan gondatlan magatartásával okozta. Szándékos károkozás esetén a bíró a teljes kárösszegért felel.

88. § (1) Ha a bíró a kárt fegyelmi vétség elkövetésével összefüggésben okozta, a kártérítési felelősséget a fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni.

 

Mint a fenti szabályokból megállapítható a bíró felelőssége fegyelmi jellegű, az eljárás titkos, csak a munkáltató indíthatja meg, kártérítés megállapítása esetén nem a károsult, hanem a munkáltató javára kell teljesíteni a fizetési kötelezettséget, a károsult kezdeményezni sem jogosult és semmilyen módon nem részese az eljárásnak. Ez egyébként általában normális eljárás fegyelmi vétség esetén, de a bírák esetében hiányoznak a többi, a fentiekben hosszasan idézett másokra egyöntetűen vonatkozó felelősségi szabályok és ez az állapot ellenétes az Alkotmány deklarált, korábban megjelölt rendelkezéseivel.

 

A bírói felelősséget a jelenlegi jogszabályi háttér az alábbiak szerint szabályozza:

A bírák személyes felelősségéről a jelenlegi szabályozásban két helyen található rendelkezés:

 

2011. évi CLXII. törvény

a bírák jogállásáról és javadalmazásáról

 

36. § (1) A bíró hivatását esküjéhez hűen köteles gyakorolni, igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles eljárni.

(2) A bíró minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül köteles eljárni.

(3) A bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni.

(4) A bíró az eljárása során köteles az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani.

 

69. § Soron kívül értékelni kell a bíró tevékenységét, ha

a) bármely okból felmerül, hogy a bírói tevékenység ellátására szakmai okból nem képes,

b) a bíró azt maga kéri.

c) valamely általa tárgyalt per - anélkül, hogy a perben eljáró bíró személyében változás történt volna - két éven túl van folyamatban, és a per iratainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a per ésszerű időn belüli befejezését késleltető, a bíró önhibájából bekövetkezett mulasztás történt.

 

76. § (1) Az értékelés eredményeként a bíró

a) kiváló, magasabb bírói beosztásra alkalmas,

b) kiválóan alkalmas,

c) alkalmas,

d) 

e) alkalmatlan értékelést kaphat.

 

105. § Fegyelmi vétséget követ el a bíró, ha vétkesen

a) a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy

b) az életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti.

 

81. § (1) Alkalmatlan minősítés esetén a bíróság elnöke az értékelés közlésével egyidejűleg felszólítja a bírót, hogy 30 napon belül mondjon le bírói tisztségéről. A vizsgált bíró kérelmére a bíróság elnöke személyes meghallgatás keretében lehetőséget biztosít a vizsgált bírónak az értékeléssel kapcsolatos álláspontja ismertetésére.

(2) Ha a bíró e felszólításnak nem tett eleget, erről a bíróság elnöke haladéktalanul értesíti az elsőfokú szolgálati bíróságot. A szolgálati bíróság - a 84. §-ban foglalt eltérésekkel - a fegyelmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával alkalmatlansági eljárást folytat le és soron kívüli eljárásban dönt a bíró alkalmasságáról. Alkalmatlanná nyilvánítás esetén a szolgálati bíróság határozatot hoz a felmentési ok fennállásáról.

 

101. § A bírák fegyelmi és az ezzel összefüggő kártérítési és személyiségi jogsértés miatti ügyeiben, továbbá a bíró munkájának szakmai értékeléséből és vezetői munkájának értékeléséből eredő jogvitákban, valamint a 42. § (6)-(8) bekezdése szerinti összeférhetetlenségi eljárásban a Budapest területén működő ítélőtábla mellett elsőfokú szolgálati bíróság (a továbbiakban: elsőfokú szolgálati bíróság), a Kúria mellett másodfokú szolgálati bíróság (a továbbiakban: másodfokú szolgálati bíróság; a továbbiakban együtt: szolgálati bíróság) jár el.

 

106. § (1) Ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja bírósági vezetővel szemben merül fel, a fegyelmi eljárás megindítását a kinevezési jogkör gyakorlója kezdeményezi az elsőfokú szolgálati bíróság elnökénél.

(2) Ha a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja vezetői kinevezéssel nem rendelkező bíróval szemben merül fel, a fegyelmi eljárás megindítását

a) kúriai bíró esetén a Kúria elnöke,

b) az ítélőtábla bírájánál az ítélőtábla elnöke,

c) a törvényszéki bíró, a járásbírósági bíró, továbbá a közigazgatási és munkaügyi bírósági bíró esetén a törvényszék elnöke,

kezdeményezi az elsőfokú szolgálati bíróság elnökénél.

 

 

1978. évi IV. törvény

a Büntető Törvénykönyvről

 

Hivatali visszaélés

225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

2012. évi C. törvény

a Büntető Törvénykönyvről

 

Hivatali visszaélés

305. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen

a) hivatali kötelességét megszegi,

b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy

c) hivatali helyzetével egyébként visszaél,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

A fentiekben összeállított rövid áttekintésből az vezethető le, hogy a bírák felelőssége a korlátlantól a jelentősen korlátozott szintre süllyedt, károkozása mára már nem függ össze a munkájával csak nagyon kirívó esetben és annak vizsgálatát is csak korlátozott személyi kör kezdeményezheti, akik között már nincs a károsult, amely a jogegyenlőséget durván sértő megkülönböztetés.

Ha csak annyit el lehetne érni, hogy a Deák Ferenc nevével fémjelzett első szabályozási szisztéma - 1871. évi VIII. törvénycikk – szerinti szabályozási rend visszaálljon a bíróval szembeni közvetlen fellépés lehetőségével és a törvény előtti egyenlőséget garantáló független és pártatlan esküdtbíróság felállításával gyorsan megtisztulna a kar hátrányos megítélését okozó alkalmatlan bíráktól.