Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Leggyakoribb bírósági műhibák

A bírósági műhibák alapvetően két nagy csoportba sorolhatók, eljárásjogi és anyagi jogi műhibák kategóriáiba.

Az eljárásjogi műhibák viszonylag könnyen kiszűrhetők és azokra igény is alapozható. Ezen kívül vannak anyagi jogi tévedések, hibák, melyek megállapítása sokkal nehezebb feladat, mivel ebben a körben általában bírói mérlegelés körébe tartozó kérdések tartoznak, de azért vannak nyilvánvaló tévedések ebben a vonatkozásban is.

Nem kimerítő jelleggel néhány tipikusnak mondható műhibát jelölök meg az alábbiakban:

 

I. Eljárásjogi jellegű műhibák

1. Eljárás elhúzódása

Ez talán a leggyakoribb támadási ok. Nincs jogszabály által meghatározott ügyintézési határidő, ezekben inkább a joggyakorlat által – ide értve az Európai Bíróság joggyakorlatát is – kialakított szokvány az irányadó, az ésszerűen elvárható határidő. ügyenként eltérő lehet a megítélése, de általában 5 év után az esetek nagy részében már megállapítható a késedelem. A folyamatban lévő ügyeknél található egy két éven át tartó eljárási cselekmény, amely az ésszerű határidőt szintén meghaladta, melyet az eljárt bíróság el is ismert.

 

2. A Pp. 3§(3) szerinti tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, hibás kiadása

Az 1952. évi III. tv. (Pp.) 3§(3) kötelezettségévé teszi a bíróságoknak az ügy eldöntése szempontjából bizonyítandó tényekről történő tájékoztatás kiadását az ügy jellege szerint. A korábbi joggyakorlat szerint ennek az elmaradása abszolút hatályon kívül helyezési ok volt, mára ez is „szelídült”, csak akkor hatályon kívül helyezési indok, ha annak elmaradása, hibás kiadása alapvetően befolyásolta a döntés lényegét. Különbséget tesznek abból a szempontból is már, hogy jogi képviselővel járt-e el a fél vagy sem.

Az ügy eljárásjogi ura mindenképpen az eljáró bíró. Az ilyen hibák alapvetően összefüggenek azokkal a feladatokkal, amelyek a bírók tevékenységét szabályozzák, így ezeket a hibákat ugyanúgy kellene kezelni, mint a más foglalkozás során – pl. orvosi hibás diagnózis – alkalmazott felelősségi szabályok esetén. Az abszolút hatályon kívüli helyezési ok megszüntetése éppen ezért a törvény előtti egyenlőség sérelme is.

 

3. Bizonyítékok elhallgatása

Ez tipikus bírósági műhiba, melynek alig tulajdonítanak jelentőséget, holott a „zsákba macska” ítéletek nagy részéért ez a bírósági műhiba felel. A Pp. szerint az ítéletben meg kell jelölni azokat a bizonyítékokat, amelyekre az ítéletet a bíróság alapította. Az ítéletet alá nem támasztó bizonyítékokat egyszerűen kihagyják a felsorolásból, amely alapvetően megalapozatlanná kellene, hogy tegye az ítéleteket. Sajnálatosan a fellebbezési eljárás során sem tulajdonítanak ezeknek az elhallgatásoknak jelentőséget.

Akkor lenne korrekt az eljárás, ha tételes bizonyítékbefogadás történne az eljárás során és tételesen tartalmazna magyarázatot az ítélet arra nézve, hogy melyiket miért és melyiket miért nem vette figyelembe az ítélet. Sajnos messze vagyunk ettől az állapottól, de biztos vagyok abban, hogy a kiszámítható ítélkezés követelménye előbb-utóbb, de ki fogja kényszeríteni ezt az elszámolást is.

 

4. Indoklás nélkül elutasított bizonyítási indítványok

Az eljáró bíró kompetenciája valamely bizonyítási indítványnak helyt adni, vagy azt elutasítani. Az elutasítást csak az ítéletben kell indokolni, de ott azt mindenképpen. Ez is rendre elmarad. Ha olyan bizonyítási indítványt utasított el a bíróság, amely az ügy megítélése szempontjából lényeges, ez alapvetően kihat a döntés lényegére, így adott esetben megalapozatlanná teszi az ítéletet magát. Ezt az eljárási mulasztást éppen ezért súlyos mulasztásnak kellene minősíteni, de sajnos ez egyáltalán nem jellemző az eljárások során.

 

5. „Fegyverek egyenlősége” elvének megsértése

Ez az EU joggyakorlatának szakzsargonja az ügyfélegyenlőség alapelvének megsértését takarja. Eljárásjogi előírás a törvény előtti egyenlőség, ill. a pártatlan, független bíráskodás biztosítása minden megkülönbözetéstől mentesen. Őszintén szólva én még pártatlan bíróval alig találkoztam. Általában prekoncepció alapján ítélkeznek a bírók, saját feltételezett megoldásukhoz próbálják igazítani az eljárás többi elemét. Ebbe tartozik bele a bizonyítékok elhallgatása, indítványok elutasítása, stb. Sajnos vannak olyan bizonyítékok, amelyeket csak az egyik fél ismerhet meg, a másiktól elzárnak, az egyiknek több jogot enged - a bizonyításra stb. - a bíró, mint a másiknak stb. Ezek az anomáliák a fentiekben ismertetett alapelveket sértik, így alapvető műhibának kellene tekinteni, sajnos ez sincs így. Az EU íróságok ennek a mulasztásnak a megsértését sokkal súlyosabban ítélik meg, mint a hazai bíróságok, de ebben is szükséges a harmonizáció, amely alapvető érdeke minden jogkereső állampolgárnak.

 

6. Titkolt elfogultság

Minden kolléga tudja, hogy minden bíróságon vannak „jól fekvő” és nagyon nem „jól fekvő” ügyvédek és ügyfelek. Az elfogultság miatti kizárási indítványokat az eljáró bíróval szemben lehet és kell előterjeszteni. Ennek az elintézési módja ma még nagyon távol áll a jogállamiságban elvárt objektív elintézési módtól sajnos. Ennek a megoldása jelenleg az, hogy nyilatkozik a bíró, hogy elfogultnak tekinti-e magát vagy sem. Ha azt nyilatkozza, hogy nem, akkor nem lehet elmozdítani az ügyből. Az EU jogesetek között pont egy magyar jogesetet lehet - Panyik kontra Magyarország - olvasni, melyben alapvetően eltér az EU által elvárt elfogultsági ügyintézés a jelenlegi gyakorlattól. Ez megkülönböztet egy szubjektív és egy objektív vizsgálati kötelezettséget, a bír nyilatkozata csak a szubjektív eleme a vizsgálatnak. Az objektív vizsgálat keretében a kifogásolt eljárási cselekményeket kell megvizsgálni. Ha felmerül az objektivitás sérelme, ki kell zárni a bírót, bármit is nyilatkozott. Nagyon bízok abban, hogy ebbe az irányba fog elmozdulni a hazai joggyakorlat is.

 

II. Anyagi jogi hibák

1. Hibás jogszabály alkalmazás

Hatályban nem lévő jogszabály alapján törtnő elbírálás, más jogágban használt jogszabály alkalmazása idegen jogviszonyra, jogszabályi előírás figyelmen kívül hagyása, téves alkalmazása stb. Hogy mennyire gyakori ez a probléma, pl. egy kisajátítási ügyben a Kúria olyan jogszabály alkalmazását írta elő a megismételt eljárásban, amely a kisajátításkor még nem is létezett. Ez az ügy erősen műhibaper várományos.

 

2. lex specialis derogat generali elvének megsértése

Ez egy jogértelmezési elv, amely azt tartalmazza, amennyiben az általános szabályozáson kívül adott területre részletes szabályozás is rendelkezésre áll, ez utóbbi szabályozás megelőzi az általános rendelkezések alkalmazhatóságát adott ügyre. Ezek a hibák alapvetően a nagyon részletesen szabályozott jogterületeken fordul elő, melyben a speciálisnak is van saját speciális szabályozása, így kellő gondosság nélkül ez a hiba gyakran kerül elkövetésre. Egy példával szemléltetve – élő ügy – vadászfegyver eladása esetén nem a Ptk, hanem a fegyverekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Jelen ügyben a Ptk szerint döntött a bíróság.

 

3. Mérlegelési hibák

A rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegeli a bíróság, a bizonyított tények helyett a bizonyítatlan állításokra alapozza az ítéletet. Ennek során nyilván a logika alapvető szabályait is meg kell sérteni, amely megalapozatlan ítéleteket eredményez.

 

4. Bizonyítási teher megfordulásának fel nem ismerése

Számtalan eset van, amikor a bizonyítási teher megfordul, pl. végrendelet előkerülése esetén, engedményezést követően stb. mely helyzetet nem mindig ismeri fel a bíróság, ezért fordítottan lefolytatott bizonyítás is hibás eredményre fog vezetni.

 

5. Törvényes vélelmekre alapozni az ítéletet ellentétes tények mellett

Van egy sor vélelem, pl. kézbesítésről, házastársak közös vagyonszerzéséről stb. melyek elvileg csak kisegítő jelentőséggel bírnak és akkor alkalmazandók, ha ellentétes tények nem állnak rendelkezésre. Egyszerűbb vélelmekre alapozni, ezért gyakori a tények figyelmen kívül hagyása a vélelmek érdekében.

 

A fentiekben példálózva megjelölt hibákon kívül még nagyon sok egyéb hiba is előfordul, a fenti felsorolásnak inkább csak az volt a célja, hogy felhívja a legtipikusabb hibákra a figyelmet, de a hibák esetről esetre változhatnak. Ha valaki nagyon nagy igazságtalanságot érez saját ügyében, vélhetően kell lennie olyan hibának, amely indokolttá teszi ezt az érzést, ezért érdemes részletesen áttekinteni az eljárást és annak eredményét.